A mechanikus tömítés működési elve az egyedi tömítőszerkezet kialakításában rejlik. Két egymáshoz illeszkedő tömítőfelületből áll, amelyek laposak és a forgástengelyre merőlegesek, és egymáshoz képest forognak. Egy rugalmas elem, például egy rugó vagy egy harmonika, és a tömítőközeg nyomása együtt megfelelő nyomóerőt hoz létre, szorosan érintkezve a forgó gyűrű (a tengellyel együtt forgó) és az álló gyűrű (nem -forgó) érintkező végei. Ebben a szoros illeszkedésben csak egy nagyon vékony folyadékréteg marad a végfelületek között, ami hatékony tömítést biztosít.
